Mostanában volt részünk sok mindenben. Örömben és bánatban egyaránt.
Születésnapi partin voltunk a nagybátyámnál. Akkor nagyon boldog voltam ,hogy 3 generáció együtt lehet és ez milyen csodálatos. Jó volt látni mindenki arcán az örömöt ,hogy az ország és világ minden részéről ott voltunk. Nyelvi akadályokat is könnyen leküzdve.
Ezeknek a csodálatos érzéseknek a mámorában készülődtünk az előttünk álló következő családi eseményre. Most a férjem családjával találkozunk egy ballagáson.
Hirtelen az élet megmutatta valós oldalát .
Mély fájdalommal hasított belénk a hír, örökre megpihent a nagynéném.
Édesapám utolsó élő testvére volt. Felkavaró érzéseim voltak,de valahol megnyugvást is leltem. Most már együtt van a szüleivel és édesapámmal egymás mellett. Azokkal akik nagyon szerették és óvták amíg éltek.
Újra egy családi össze jövetelben volt részem ,ami a nagy bánatban picit enyhítő volt a rég látott család tagokkal való találkozás.
Igaz egy ideje már foglalkoztatott bennünket egy családi találkozó megszervezése -amit most teljes elhatározás és tett is követett. Már a dátum és a helyszín is megvan!
Bánat után mindig öröm jön! Nekünk is megjött az öröm is! Csodálatos élettől duzzadó, a közelgő jövő teljes izgalmával megtöltött eseményében volt részünk.
Általános iskolai ballagás volt. A fiatalság ,remény és boldogság vett körül bennünket ezen a szép napon. A férjem családjának egy részével lehettünk együtt.
A Rónay Kúriában Kiszomboron nagyon finom ételek, jó zene mellett tölthettük el a nap hátra levő részét.
Végül még meglátogattuk a dédi mamát is. Sajnos ő már kicsit elcsendesedésre intette a lelkünket. Koránál és betegségénél fogva már nagyon gyenge.
Reméljük nem ez volt az utolsó találkozásunk és még lesznek együtt töltött időben részünk vele.
Végül zárás ként hálás a szívem a családainkért és a velük tölthetett időkért és pillanatokért.
